Ultrabalaton - 2014
2014. május 31.
Eddig 3:3 volt a meccs eredménye. Az utolsó két évben bekaptam két potyagólt. Most nyerni jöttem ki a pályára. Igaz, hogy "otthon" játszottam, de az erős "szezon" miatt talán lehetetlennek tűnt a helytállás. De mégis győztem! Győztem, mert nem engedtem, hogy a végén elszakadjon az a picike hajszál! 4:3-ra visszavettem a vezetést.
Büszke vagyok a fiaimra! Zozi (23) Pécselytől adott autós támogatást, Ati (13) pedig Gyenesdiástól kísért bringával 18 órán keresztül.
A hétvégén egy új hálózat nyílt a Balaton körül, a BLT, a Barátok Lelkesítő Töltőállomása. Számtalan helyen megálltam "tankolni". :-) Az "erőtadó-ölelések" új és új lendületet adtak mindig. Nehéz lenne számba venni ezeket a pillanatokat. De szerintem Ti is emlékeztek ezekre a "ragyogásokra". KÖSZÖNÖM!
Idő nélkül, jóérzésre indultam el és haladtam. Meglepett a tény, hogy a 80 km (Korontosz ;-) ) még így is 8 óra 45 perccel volt meg. Ezt követően azonban gyorsan fáradtam el. A 100 km már csak 11:45 lehetett. Keszthelyen óvatosság végett felvettem a bokafáslikat. Belsőmben azonban rendesen ketyegett a műszer. Ezért se át- se ráöltözés nem volt éjszaka.
A fonyódi útvonal átszervezése miatti plussz emelkedő-lejtő nem esett jól 150 km-nél. De voltunk így egy páran ezzel. Meg is erőltette a kifáradt bokáimat. 160 km-re fájdalomig elgyengült a bal bokám. Valószínüleg ez a "sorozatomnak" is betudható. Így nagy-nagy elnézést kértünk a jobb bokámtól és azt a fáslit is megkapta a bal. Jobb lett, egybe tartotta.
Ma azonban nem csak a magam "könyvéből" tanultam a leckéket. 8-10 lány és fiú hősies küzdelmét láthattam az én "sávomban", akikkel felváltva voltunk gödörben és toppon. A záró eredményhirdetéskor a színpadon állva szavak nélkül, csak csillogó szemeinkkel üzentük egymásnak, hogy földig hajlunk a másik előtt. Nagyon sajnáltam az útközben "elvérző" barátokat.
Az izmaim és a gyomrom végig rendben voltak. Nálam ez kezd alap lenni, szerencsés vagyok vele. Viszont fájdalmas küzdelem volt. Az utolsó 3 órában egyre többet kellett futva maradnom, hogy ne vesszen kárba minden. Millió gödröcske volt. Pofon, padló, feláll. Pofon, padló, és újra feláll. Végül sikerült ez a vizsgám is. Egy pillanatra sem inogtam meg.
A sorozatom sem bukott el. 5 hét alatt 4 ultraverseny, ebből három 24 órán túli (Sárvár, T100, Békéscsaba-Arad, UB). Nincs szándékomba senkit erre buzdítani. Mert ennek nincs értelme, ez őrültség, ezt nem szabad. "Csak nekem! Csak most!"
