Koraszülöttekért - 2024

2024. április 28.

Szirénázó mentőautó vezetett fel minket az országúton, amíg ki nem értünk Zalaegerszegről. 6 perces tempót kellett tartani együtt. Az indulás nehezemre esett, így a végére maradtam.

Netti, már ekkor bátorságáról tanúskodott. Segítséget mert kérni. – Veled maradhatok, amíg elérünk a Falumúzeumig (6 km), ott leváltanak? – Persze. És a kulacsát is a kezembe vettem. Másfél kilométer után megtorpan és mondja: - Menjél Béla, nem akarlak feltartani! – Nem, nem! Látod azt a kresztáblát, csak addig fuss el és ott kapsz 15 jutalomlépést. Tábláról táblára haladtunk. 3,5 kilométernél megállt és határozottan mondta: - Nem megy, tényleg nem bírom! Ziháló légzése, zakatoló szíve igazat adott neki. De én nem. – Túl vagyunk a felén, nem engedem, hogy feladd! Igyál, nézd a táblát, lélegezz mélyeket gyaloglás közben.

Boldogan borultunk egymás nyakába, mikor odaértünk a családjához. Őt leváltották, én pedig megiramodtam a mezőny után. Közben lecsuktam a szemem, és láttam, mikor este odamegy a harmadik gyerekéhez és büszkén cirógatja meg kicsi kobakját, aki koraszülötten érkezett.

Aztán volt két remek futó, Attila és Péter. Rájuk osztották a "záróbusz" szerepét. Már az elejétől mögöttem jöttek. Féltávnál záróbringás váltotta volna le őket. Talán már a sörük is jó hidegre hűlt. De ők maradtak. Velem maradtak. Soha nem tudhatod, mikor, kitől kapod vissza a tetteidet. De, hogy már ugyanazon a napon?!

44 kilométernél Gyuszika is csatlakozott hozzánk. Így alakult ki a "fantasztikus négyesünk". Mekkora lecke volt! Felejthetetlen. Mikor nem csak magad vagy, hanem együtt, egymást óvva, figyelve közösen kell haladni. Harsogott a sétáló utca Keszthelyen, mikor áthaladtunk a befutó kapu alatt. A verseny utolsó befutói. Nagyon elfáradtam.

Az emberek meglepően az időben néha ugyanarra a helyre kerülnek. Tanaka Kasuhira, a japán 6 napos futás csúcstartója és én 17 év elteltével.