Kisbér - 2012

2012. április 14.

Még tavaly novemberben kinéztem magamnak ezt a versenyt, sőt már akkor be is neveztem. Úgy gondoltam, hogy ha egyáltalán vissza tudok térni, és szeretnék újra nagyokat álmodni, akkor ezt április derekára tudni kellene. Amikor február elején újra neki veselkedtem a futásnak, ez a feladat "életszerűvé" vált. Az alapterv nem lehetett más, mint szintidő alatt végigmenni, teljesíteni.

Óvatos kezdés után, egy kicsit "megfickósodva" el kezdtem pörögni. Az 50 km-em így 5 óra 12 perc lett. De aztán azonnal, mintha belelöktek volna egy szakadékba. Hogy én még 3-szor elmenjek Bakonysárkányba és vissza??!!! Na nem! Így vége lett minden "kóbor" gondolatnak, hogy mit lehetne itt tenni, ha. És indult az "alapterv": lényeg a talpon maradás, és a végig küzdés. A második 50 km-t 7 óra 6 perc alatt hoztam össze. Minden dombocska óriási heggyé nőtt, amit meg kell mászni. A lábam harmat gyenge volt, de most a fej alkotott "nagyot". Teljesen tényszerű, hogy tovább kell edzeni! De ezt enélkül is tudtam, most igazolást is nyert. Vagy volt egy remek edzésem!?

Az időm: 12:18:03. Már régen volt ilyen sok, de hát ez az újra kezdés.

Nagy tisztelet és KÖSZENET a NAGYOKNAK: Mateve, Pecsenye, Soós Peti, Végh Ati, Kiss Zoli, akik ételt, italt adtak! Nevük legyen áldott! Megint tetszett ez a verseny, ahol senki sem versenyzett, csak mosolyogva szurkoltunk egymásnak minden találkozásnál, hogy kiküzdje céljait mindenki, amit tudása és edzettsége nyújthat. 13-dik lettem. Ilyen szép "neve" van az utolsó helynek. ;-) De én azért nagyon boldog vagyok, mert amiért jöttem, megcsináltam. És ami a legfontosabb, a sarkam sem nyűgösködött a "lökött" gazdájára. Azt hiszem, a végére még barátok leszünk.