Friends. Trail. Portugal

Grande Trail Serra D'Arga - 100 km – 4600 m szint – idő: 21:31:14 – helyezés: 121/151 – M60: 3. hely

Terepfutás. A másik kedvenc. Már van egy-két skalpom a kategóriában – UTMB, Lavaredo, Kappadokia, UTH, Mátra, Kazinczy. Tavasszal már kipipáltam az aszfaltos trófeákat, így elhatároztam megjutalmazom magam. Ősszel színre lép majd a terep is.

Van egy kedves ismerősöm, Bletán József. Véletlenül lett "szurkolóm" a Facebookon annak idején, és mondhatom, hogy ez mára már őszinte barátság lett köztünk. Néhány portugál versenyre már "elrángatott". Szóval őt és a párját, Eugénia Vale-t látogattam meg. (Muito obrigado!) Hogy ne menjek el majd üres kézzel, kinéztem ezt a versenyt.

Már röhejesnek hat, de ez is "emlékezetből" történt meg. Sőt még a futóbotom sem fért bele a bőröndbe. Ebben az évben még nem láttam erdei ösvényt vagy terepen emelkedőket. A szeptembert pedig "elherdáltam" a tempóm fokozására. Egyetlen egy ilyen edzésem volt. Luis Belo portugál barátom a verseny előtti napon invitált meg egy késő esti közösségi futásra a Batalha-i Futókörrel. Ez végül 18 km volt 600 méter szintemelkedéssel. Bár az angolunk egyszerű volt, mégis gyorsan megtaláltuk a közös hangot. Futás után a pikoló világos és a pizza szelet közben többször megjegyezték, hogy őrült vagyok, de azért nagyon jó utat kívántak holnapra: "Bom prova!"

A verseny eszményi volt. Este 10-kor az első lépéseid közül ötszáz belesüpped a partmenti homokba és közben számodra ismeretlenül az óceán morajlik a sötétben. A Serra D'Arga védett természeti területet megismerteti hegyiről tövire. Mintha az óriások földjén járnál, lépkedsz a gömbalakú gránittömbök között. Az éjszakában álmot hint szemedre az eukaliptusz erdők sokasága orrodban hagyva ezt az utánozhatatlan friss illatot. Majd a vízesés és a csobogó folyócskák mentén a nyaktörő mutatványok adrenalinja ébreszt fel nagyon gyorsan. A gázlók hűs vize átmossa többször is a jól szolgáló Hoka futócipődet. Kora hajnalban a csontjaidat kóstolgatja a hideg szél a kitett emelkedőkön. Nem tudsz hova bújni, csak haladni előre. Vacogva is ámulatba ejt a tetőn a szélturbina, ahogy felnézve rá pörögnek és suhognak a gigantikus lapátjai. Mi futók pedig küzdünk. Mindenki magával. A veszélyesebb részeknél az éppen együtt lévők bevárják egymást, ha kicsit eltévedünk együtt böngésszük a tracket. Oda-vissza előzgetünk, amit nem virtusból teszünk, hanem ez a terepfutás rendje.

Egy éles szemű, futballrajongó pontőr a nemzetiségemet megtudva és látva a nevemet, rögtön beazonosított a Benfica nagyon régi edzőjével, aki kétszer is BEK-győzelemre vezette a csapatot (Guttmann Béla). Persze, persze, én vagyok az unokája - mondom. Persze a többi futótól nem ezért kaptam azt millió buzdítást: "Força! Força!" Két és fél órával előztem meg a szintidőt.

Az egész évem egy érdekes jelenség. Kavarodik benne a "Nekem nincs tehetségem, nekem szorgalmam van." és az "Engedd, hogy győzhessek és küzdhessek bátran!". Felfoghatatlan, hogy akár 21 vagy 100 kilométeren is feljutok a dobogóra korosztályomban. De jól esik!

Számomra nagyon mélyen üt a verseny jelmondata:

Grande Trail Serra D'Arga - 100 km – 4600 m szint – idő: 21:31:14 – helyezés: 121/151 – M60: 3. hely

Kérdezték, milyen volt a verseny? Mivel szavakat nem találtam, megmutattam.

Carlos Sá – a verseny gazdája. Rendkívül szimpatikus ember. Portugália legjobb futójának tartják: pl. Badwater 3. hely, UTMB 8. hely

Még pár perc és indulás.

A rajt Vila Praia de Ancora városa, a cél pedig Dem falucska. Kétszer is felmegyünk a spanyol határhoz a 100 km alatt és összesen 4.600 méter szint mászunk meg.

Luis Belo portugál barátom a verseny előtti napon invitált meg egy késő esti közösségi futásra a Batalha-i Futókörrel. Kiderült, ez volt a felkészülésem.

Visszaszámlálás a rajtban: 3 – 2 – 1

A rajt.

Keresztül a városkán és le az óceán partjához.

Kb. 500 méteren kerestük a lábunk nyomát, de az szétolvadt a parti homokban. Miközben az óceán nyugodtan morajlott mellettünk.

Az éjszaka leple alatt cserkésszük be a kis városka főterét, hogy utána keressünk magunknak egy újabb hegyet.

Másnap feltámadt a Nap. A falucska házai már mélyen vannak, de a hegy tetejére még mindig várni kell.

Már csak öt lépés a tető!

Fent vagyok! Na, ezt megünneplem pár extra levegő vétellel.

Fent a platón megint lehet futni. Megannyi lovacska szabadon legelészik itt.

Nekem most itt a legjobb! Süt rám a Nap.

A Nap ugyan úgy csendben ereszkedik, mint én az utolsó meredek hosszú lejtőn. Fentről már látom a célkaput, hallom, ahogy hangosan megünnepelnek egy-egy beérkezőt. Mennyi minden történt velem, de ide akartam jönni. És itt vagyok!

Futás és Ünnep