Az én Olimpiám

Játék az élet. Erre már az ókori görögök is rájöttek. Hatalmas "játszótereket" alkottak, például Nemeában és Olimpiában. Az Olympian Race futóverseny azt mutatja meg, hogy mi van a két hely között.

Bennem a kétely volt. A gyarló felkészüléseimmel a tavaszi kihívásaimat is (Sparta 24 óra; Balaton SZM-196 km; Koper 24 óra) csakis a színtiszta küzdelem, helytállás jellemezte. Vajon megbirkózok-e ugyanígy a 180 kilométer távolsággal és a 4.500 méter szintemelkedéssel?

2000-ben a Sydney-i Olimpián Knézy Jenő riporter szétaggódta magát, mikor Egyenlítői-Guinea színeiben Eric Moussambani a 100 méteres gyorsúszáson 50 méter után már csak egy helyben tudott úszni, majdnem belefulladt.

Nos, most kicsit így érzem magam. Hiszen Skotini-ig, 33,5 kilométerig jutottam csak, amihez nincs mit gratulálni. A gyenge fékező izmaim miatt már az első hosszú lejtő meggyapálta a térdeimet. Nem kockáztattam. Megálltam. Egyébként a 92 indulóból 47 futó ért célba. Ebben nagy szerepe volt a hajnali kiadós esőnek a hegy tetején és a hideg szélnek.

Kedves barátomnak igazak a szavai. Most tükörbe nézhettem és megtapasztalhattam, hogy a kevesebb is elég, de az legyen mindig teljesen felkészült.

Gyönyörű és kemény pálya. Ez remek, csábító párosítás. Csodálatos körülmények, pazar szervezés.

Hálás köszönet mindenért!