A boldog első

EGY BOLDOG ELSŐ-MARATONISTA

Szabó Béla vagyok, aki idén először teljesítette a Budapest Maratont és egyáltalán a maratoni távot. Nagyon szeretném megköszönni a munkátokat, a fáradtságotokat, mely lehetővé tette, hogy elérjem életem egyik legnagyobb sikerét!

Hat éve sokat fájt a derekam, sok kezelésre jártam. Az orvosok azt mondták kopás, együtt kell élni vele. Ekkor próbáltam meg rendszeresen úszni, mozogni. Kimentem a futópályára is, bárcsak 400 métert tudtam lefutni 86 kilósan, és ez is nagyon megviselt. Később lassan rendszeres kocogás, futás lett belőle és a derekamat is kordában tartottam.

2004-ben készültem fel az első kihívásomra, ekkor úsztam át először a Balatont (5,2 km). Gyerünk tovább, és mondtam egy nagyot: MARTON. 2005-ben is sokat készültem már, de csak 21 kilométerig jutottam az edzéseken. Idén nagyon határozottan készültem, a maratonig 1600 kilométert gyűjtöttem össze. Nagyon sok tanácsot, tájékoztatást kaptam és hangulatot "vettem le" a honlapotokról, mely jól megszerkesztett. Elsődleges célom a "mumus" záróbusz legyőzése volt (5 óra 30 perc), a felkészülés után a rajthoz már 5:10-es tervvel álltam, a célba pedig 4 óra 58 perccel "húzott" be a mezőny. Nekem ez volt a "PLUS".

Fantasztikus nap volt, megtapasztalni a rajt adrenalinját, a futótársak buzdítását, az óramű pontosságú szervezést, az "etetők-itatók" kedvességét, a dobok, zenék lépésnyújtó lendületét, a személyes név szerinti megszólítást útközben és a célban. Egy szavam van rá: KÖSZÖNÖM!

Jövőre újra itt leszek, és addig igyekszek egy kicsit feljebb tenni a lécet!